Matyikó Tibor
természetfestő és grafikus honlapja
természetfestő és grafikus honlapja
Pár perce kaptam a rossz hírt, hogy Feri december 26-án eltávozott közülünk. Tolulnak föl bennem az emlékek. Személyesen egy FEHOVÁN ismerkedtünk meg de a fotóit már láttam különböző újságokban( Nimród, Természetbúvár). Én akkoriban már festettem és rajzoltam de a természet szeretete összehozott bennünket. Az évek során többször volt közös kiállításunk ahol az ő csodálatos fotói és az én grafikáim és festményeim jól megfértek egymás mellett. Kivitt magával fotózni és beavatott sok titokba ! Mesélt nekem Csergezán Pálról (egyik példaképem), majd megkért fessem meg a portréját olajjal. Mind erkölcsileg mind anyagilag támogatta a festészeti albumom kiadását.
Feri, nyugodj békében ! Matyikó Tibor
természetfestő,grafikus
Matyikó Péter
Tehetnél fel fényképet is ugyanerről a helyről. Érdekes összehasonlítás lehetne a fénykép, és a művészi látás között.
Matyikó Tibor
Matyikó Péter Szia Petya ! Régen hallottam már felőled, remélem jól vagy . Nos a kérésed részemről nem teljesíthető, meg nem is jó a hasonlítgatás. A legtöbb festményem kis méretű és így nem tudom azt a részletgazdagságot produkálni amit a fotó tud. A fotót csak azért használom mert az már egy általam jónak vélt kompozíciót rögzít, látom rajta a fényhatásokat ami számomra nagyon fontos. Mindez csak iránymutatás és ettől el is szoktam térni.Amit te a festményen látsz az több is és kevesebb is a valóságban látottnál.Amikor festek egy képet akkor én döntöm el számomra mi a fontos mondanivaló, a színeket is én keverem ki és fejezek ki általa érzelmeket a nézőben. Leginkább a saját fotóimat használom mert így biztosan egyedi kép születik, hiszen én jártam ott személyesen. Most abba nem megyek bele részletesen, hogy a fényképező gépnek , objektíveknek és filmeknek milyen szerepe van a fotó elkészülését illetően. Egyébként ezért sem szeretem ha a festményeimre azt mondják_OLYAN MINT A FÉNYKÉP !!!
Matyikó Tibor
Matyikó Péter
Tud a festményed olyan lenni, mint egy fénykép. Mi, csak.élvezői a művészetnek ezt másképp éljük meg. Tudod miért írtam? Pont, mert az érdekel, téged, mint művész mi fog meg egy látott helyen. Hogyan látja egy művész azt a helyet, melyen lehet, más, naponta, észrevétlen megy át. Te észleled, és megfested. Az érzéseidet is. Azt látod, amit más nem. Ezért kértem-gondoltam ezt.
Ráadásul fotóművész is Vagy. Tudom. Így túl szélsőségekben gondolkodsz, mi földi emberekhez képest. Mindkettő más, tudom. De mindkettőben művésznek lenni másképp éled meg te is a dícséretet.
Matyikó Tibor
Matyikó Péter A kompozíció meglátása nem egyszerű feladat. Mielőtt elkezdtem festeni 25 évig csak fotóztam a természetet és ezért kialakult egyfajta látásmódom. Ezért veszem észre a témát, ami mellett más elmegy. Sok látott fotó és sok elrontott kép kellett ahhoz, hogy kialakuljon egyfajta stílus. Mivel a festészet megtanulásában nem segített senki, sok szakkönyvet kellett elolvasnom ezzel kapcsolatban és a gyakorlati tapasztalatom is segített a fejlődésben. Élvezem ezt a munkát, érzelmileg feltölt!
„ A legnagyobb művészek korán átlátták, hogy a természetet nem lehet utánozni, nem lehet másolni. Egy pontosan lerajzolt, színeiben pontosan visszaadott dolog a vásznon például egészen másképp hat, mint a valóságban. Ellenben olykor egy ügyesen odavetett színfolttal a szem teljesen azt az illúziót kapja, mintha magát a tárgyat látná.
A fotográfia sosem fog konkurenciát csinálni a művészetnek, mert bármily hű is a fénykép, sosem képes úgy megcsalni a szemet, mint a festő művészete, amely korlátolt eszközeivel is kimeríthetetlen.”
Szinyei-Merse Pál
Számomra a hitelesség nagyon fontos egy rajzomnál vagy a festményemnél. Egy állat vagy egy táj önmagában is lehet szép és azokat a technikákat keresem melyekkel ezt ki tudom fejezni. Az erdőben nehéz megtalálni azt a kompozíciót ami kifejezi az erdő szépségét és hangulatát. Amikor ilyet látok, boldog vagyok és a munkáimon keresztül szeretném ezt az érzést közvetíteni a néző felé. A természet az én tanítómesterem és a jó könyvek segítenek a technikai kérdésekben eligazodni. Mivel még sokat kell fejlődnöm nem is tartom magam művésznek csak természetfestőnek és grafikusnak. Életfilozófiámat legjobban Fekete István szavaival tudom kifejezni...Mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni. De ahhoz, hogy érthessük, ismerni kell fáit, bokrait, füveit, virágait, gombáit, állatait s a sok színt, hangot, az állatok mozgását, életrendjét, természetét, az erdő minden lakójának örök, ősi törvényeit...Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz, s ha ilyen jó barátságban vannak, akkor aztán szívesen veszik egymást...
Matyikó Tibor Kedves István ! Először fotóztam majdnem 25 évig,kialakult egy kompozíciós készségem amit most a festészetemben felhasználok.Ez a képesség illetve tapasztalat segített abban, hogy elkezdjek festeni, mivel a könyveken kívül más nem segített. Néha előveszem a 20-25 éves fotómat és megfestem. Ezért van a hasonlóság némely fotóm illetve festményem között.Más alkotásait megnézem de nem másolok senkit. Ha csak a fotó felhasználása lenne az alapja a képeimnek, az kevés lenne. Sokat tanulmányoztam a színtant és tudatosan használom a színeket vagy keverve vagy egymás mellett. Még azt is elolvastam egyik könyvemben, hogy melyik szín milyen anyagokból készül. Aztán az erdész végzettségemnek köszönhetően az átlagnál jobban ismerem az erdő növényeit és állatait.A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapító tagjaként 1974 óta sokat foglalkozom ornitológiával, ezért is van olyan sok madárrajzom.Azt vallom, hogy a festmény soha nem lesz olyan mint a fotó. A fotót másolni csak fényképezőgéppel lehet.Manapság eljutottam oda, hogy a fotóim motívumait szabadabban használom fel a festészetemben. Egyébként festettem a szabadban is képet de most nem írom le a tapasztalatomat.Itt a neten már találkoztam neves festők képeinek gyenge másolatával. Már nem is írom meg a véleményemet mert a festőművész kollégák megsértődnek.Remélem kielégítő választ adtam. Üdvözlettel, Matyikó Tibor, természetfestő, grafikus
Azt gondoltam, jönnek az ünnepek és a nagy vásárlási lázban hátha valaki úgy gondolja, a tőlem vásárolt könyvvel vagy festménnyel lepi meg a szeretteit. Nos ez buta gondolat volt részemről, mert semmi ilyesmi nem történt. Pedig sok embernek tetszenek a képeim (állítólag). Ki érti ezt?Tíz éve változatlanok az áraim, tíz éve még tudtam eladni képeket, könyveket, most pedig nincs érdeklődés. A munkáim egyediek, olyan erdőket is festek amik már nincsenek, olyan embereket, akik mér nem élnek. Én úgy látom, ezekre a képekre nincs valós igény ! A még hátralévő kis időmből ez telik, legalább nekem örömöm telik benne.
Matyikó Tibor
Sokszor elgondolkodok azon, miért mondják a festményeimre gyakran,olyan mint a fotó ! Holott ha egymás mellé raknánk őket, inkább több különbség van mint hasonlóság.Arra jutottam,hogy a legtöbb ember nem jár ki a természetbe és ha kimegy,akkor sem látja azokat a kompozíciókat amiket a festményeimen ábrázolok.Tehát nem a valósághoz tudja hasonlítani a festményemet hanem egy fotóhoz, amit látott valahol.Egy festményen hasonló elvek szerint ábrázoljuk a teret mint a fotókon és mégsem ugyan az a látvány ! A fotónál senki nem vonja kétségbe a látvány hitelességét, viszont a festménynél a művész határozza meg és építi fel a teret a képen belül,határozza meg a színeket, a tárgyak elhelyezkedését, az alá és fölé rendeltségét.
Egy festőnek szomorú az a helyzet,hogy nem veszik a képeit.Vajon miért ? Néha azt hallom,mert nincs az embereknek pénze ! Ez persze nem igaz !!! Mindenre van pénz csak a "művészetre " nincs. Pedig sokat segítene rajtam ha elkelne néhány festmény, vagy vennének a könyvemből.Állítólag tetszenek a munkáim de ez nem mutatkozik meg az érdeklődésben. Szomorú vagyok,talán meg kell halnom, hogy ez a helyzet megváltozzon ? Még szeretnék élni egy kicsit.Meg új képeket festeni ! Talán a télen lesz módom rá.
Így év vége felé minden esetben visszatekintek arra, mit is végeztem ez évben. Volt fűnyírás,favágás, fa ültetés, faház tatarozás, kerítés építés, kubikos munkák csak éppen festészet és rajzolás nem.
Még van egy kis idő ebből az évből, szeretnék alkotni valamit. Szerettem volna elmenni alkotótáborba de nem tudtam és most utólag tudtam meg, hogy nem is volt, az a tábor nem volt ahova én szoktam járni. Lelkileg készülök az alkotásra, meditálok aztán majd nekiülök.
Majd meglátjuk…
Kenneth Roberts:Északnyugati átjáró
„ Egy művész ne veszítse el a kedvét pénzhiány vagy az elismerés hiánya miatt. Ez a művész sorsa. Az a baj,hogy maguk mindjárt elvesztik az önbizalmukat és önérzetüket…. A kiadók ezért bánnak úgy magukkal, mint a kutyákkal. Ezért játsszák ki magukat, ezért csapják be, ezért használják ki, ezért fizetik ki aprópénzzel. Ezért laknak maguk padlásszobákban, ahol szépséget alkotnak lordok és ladyk pazar palotái - aranyos disznóóljai - számára bagóért….De ha művész, nyomorogjon és küzdjön és alkosson! „
...A legnagyobb művészek korán átlátták,hogy a természetet nem lehet utánozni,nem lehet másolni.Egy pontosan lerajzolt,színeiben pontosan visszaadott dolog a vásznon például egészen másképp hat,mint a valóságban.Ellenben olykor egy ügyesen odavetett színfolttal a szem teljesen azt az illúziót kapja,mintha magát a tárgyat látná.A fotografia sosem fog konkurenciát csinálni a művészetnek,mert bármily hű is a fénykép,sosem képes úgy megcsalni a szemet,mint a festő művészete,amely korlátolt eszközeivel is kimeríthetetlen. Szinyei Merse Pál
Szentdomonkoson éltem 27 és fél évig. Fiatalságom legszebb éveit itt töltöttem,itt születtek a gyermekeim, itt kezdtem el festeni! És most meg kellett érnem,hogy Sike Barnabás volt polgármeter azt mondja nekem,hogy ne töltsek fel több képet az oldalukra, ne reklámozzam a Matyikó Galériát, Nyerges Valéria nem ezért csinálta ezt a szentdomonkosi oldalt,hogy az én képeim szerepeljenek itt. A legnagyobb probléma az,hogy nem vagyok idevaló, nincsenek itt őseim, az pedig keveset számít,hogy ingyen propagálom a környék szépségeit, a falusi embereket. Nekem ez rettenetes csalódás! Egyedül a természet tud örömöt okozni és azt továbbra is festeni fogom.
A fövenyen ballagtam, amikor a hátam mögül éktelen lárma hallatszott. Két varjú civakodott egy fa tetején a folyóparton. Alig kőhajításnyira egy másik fa tetején egy kánya üldögélt hatalmas hallal a karmai között, vacsorázni készült. A varjak még civakodtak egy kicsit, aztán mintegy varázsütésre elhallgattak. Észrevették a kányát és a halat.
Most már testvéri egyetértésben egyszerre rúgták magukat a levegőbe és vészjóslóan repültek a kánya felé. A hal kellett nekik, ezért zuhanórepülésekkel zaklatták, szegény nem győzte kapkodni a fejét. Végül szárnyra kapott, a hal pedig beleesett a vízbe. Repülés közben néha hanyatt fordult és a karmaival ijesztgette a fekete madarakat. Gyönyörűség volt nézni ezt a légi mutatványt.
Miután kellő távolságra üldözték ellenségüket a varjak, visszatértek a kányás fához. Izgatottan pillantgattak lefelé, a halat lesték. A potya zsákmány ott ringatódzott a vízen és hiába szállt le az egyik madár többször is a víz fölé, a kövér falatot nem tudta kiemelni. A sikerhez ugyanis a kánya karmai és szaktudása kellett volna, ami már messze járt.
Így maradt hoppon a két szemtelen de élelmes varjú és így lettem gazdagabb egy szép élménnyel, amit a szeretett természettől kaptam.
Sokan festenek, nagyon sokan festenek. Divatos elfoglaltság, évek óta figyelem az interneten ezt a jelenséget. Valaha én is lelkesen beléptem mindenféle festészeti oldalra, majd tanulok valamit, majd az én munkáimról is mondanak véleményt amit fel tudok használni az újabb képeimnél. Az elején még így gondoltam. Tévedtem! A képhez írott kritikáimat nagyon sok „öt képes festőművész” személyes sértésnek vette, volt aki három nap után higgadt le annyira,hogy válaszolni tudjon az észrevételeimre ami persze személyeskedésbe fulladt és már nem a képről szólt. Ebben az időben azt hittem, segíthetek a több évtizedes természetismeret és festői tapasztalatommal. Csalódnom kellett! Kioktattak, elutasítottak, megmagyarázták a festői szabadságra hivatkozva miért is jó a vitatott kép. Védték a silány munkát! Persze voltak akik nekem adtak igazat de ők kevesebben voltak és halk volta szavuk. Manapság már alig írok kritikát mert minek is. Fessen mindenki úgy ahogy tud vagy ahogy akar nekem mindegy. Inkább a saját dolgaimmal foglalkozom, az legalább örömöt okoz.
Életfilozófiámat legjobban Fekete István szavaival tudom kifejezni...Mert az erdő beszél ahhoz,aki ismeri:jeleket ad,üzen,kitárja magát,csak meg kell érteni.De ahhoz,hogy érthessük,ismerni kell fáit,bokrait,füveit,virágait,gombáit,állatait s a sok színt,hangot,az állatok mozgását,életrendjét,természetét,az erdő minden lakójának örök,ősi törvényeit...Csak ez a tudás hozza közel az embert az erdőhöz,s ha ilyen jó barátságban vannak,akkor aztán szívesen veszik egymást...